Sokszor halljuk, hogy nehéz dolga van az egyszeri tévénézőnek, amikor valami igényeset és szórakoztatót próbál magának találni. A tévéből ránkömlesztett igénytelen szemetet (tisztelet a kivételnek) csak a sport tudja ellensúlyozni, a kilenc (!) hazánkban fogható sportcsatornának köszönhetően fel se kell állni a fotelből, házhoz jön a Real, a Juve vagy a Bayern, kinek-kinek ízlésétől függően.
Debrecen-Fradi meccs a Sport2-n, a stúdióban Ágai-Kis András és Nyilasi Tibor, mint állandó szakértő. Nyíl abszolút vállalható, kulturált ember, ráadásul játékosmúltja hitelessé is teszi. Viszont csakúgy, mint a műsorvezető, Nyilasi is össze-vissza néz; hol az asztal lapját fixírozza, hol Ágai-Kisre néz, hol a kamerába nézve válaszol a feltett kérdésre. De legalább nem mondanak hülyeségeket. Az esti Internazionale-Sampdoria felvezető beszélgetése során Melczer kolléga kétszer is említést tesz egy Pazzi (értsd Pazzini) nevű játékosról, aki nagyon fog hiányozni a Sampból. Ha Nyilasi Tibornál kiemeltük a játékosmúltat, a Digi szakértőjénél, Juhár Tamásnál ezt nem tesszük meg, viszont ő is képernyőképes, leszámítva a „hát” szó sűrű használatát, valamint egy „hát elég necces a történet” félmondatot, de erre még mondhatjuk, hogy legalább élet-szaga volt.
A meccseket felvezető videó-összeállítások is jók, de a Sport Tv-ben valaki nagyon vonzódhat a nyolcvanas évek zsé-kategóriás zenéihez: a Fradi idei góljai alatt a tüzes bukaresti nyáréjszakákat idéző vérciki technó megy, bár talán ez még mindig jobb, mint a félidő végén leadott, egyébként a meccs hangulatát képileg jól megragadó összeállítás alatt hallható borzalmas gitárszóló. Ha becsukom a szemem, és csak a zenét hallgatom, Puhl Sándort látom magam előtt egy kinyúlt, pirosból rózsaszínné fakult Adidas pulóverben, a szobájában poharazgatva a 94-es vébédöntő után.
A Fradi-meccs kommentátora, Fülöp Ferenc tisztességgel hozza kötelezőt, bár a Loki-védő Simac nevét többször „Simák”-nak ejti a helyes „Simác” helyett. Az Inter- meccsen viszont Egri Viktor rendszeresen „genoai” csapatról beszél, amely a meccs után majd hazatér „Genoába”. Ilyen olasz város nem létezik, csak olyan, hogy Genova. Ez még nem nagy baj, az viszont igen, hogy a közönséget és a meccs hangjait alig lehet hallani, és ez elvesz az élvezeti értékből.
Dühöngök, mert kikapott a Fradi, de legalább Koman végig játszott, hát még ha azt a végén belövi a pipába…De legalább láttam, és a fotelból sem kellett felállnom.
