Horváth kontra Hajdú
Közvetlen, laza fickónak tűnik elsőre, márkás farmer, divatos szűk bőrkabát, karbatett kéz. Nekidől az ajtófélfának. Bemutatkozunk, letegez, én is őt, egyszerűbb ez így. Egymással szemben ülünk le, ő hátradől, én előre, beszélgetni kezdünk.
Azt mondja, hogy a bulvárt is meg lehet szokni, egy közszereplőnek ezzel együtt kell élnie. Ez tetszik, őszinte válasz, végre valaki, aki nem játssza el, hogy mennyire zavarja az, amiből él. Mint azok a csajok, akik nyolccentis miniszoknyában, lobogó csöcsökkel táncolnak péntek este a parkett közepén, és halálosan megsértődnek, mikor egy betintázott egyetemista ráhúz egyet a seggükre.
Elmeséli, hogy néhány hete egy bevásárlóközpontban valami hosszúhajú, szakadt fazon utánakiabált a mozgólépcsőn: „Hé, basznám a feleségedet!”. Nyugodt az arca, látszik hogy már hozzászokott az ilyesmihez. Én viszont nem, megrándul az arcom a dühtől, a jobb kezemmel a levegőbe kapok, de a felénél lenyelem a mozdulatot. „Elindultam felé, de elfutott.” Fülelek, de nem hallok sajnálkozást a hangjában.
Ahogy hallgatom, és a gesztusait figyelem, rájövök, hogy van valami zseniális a figurában. Ez egy szélhámos, egy szemfényvesztő, a karbatett kezeit figyeljék, hiszen csal! Méghozzá nagyon jól. A trükk egyszerű, mint a pofon: elhiteti magáról, hogy egy ostoba, felszínes barom (korunk szelleme most ezt kívánja meg), így a hétköznapi ember jól jár, hiszen gyűlölheti, és arra mindig van igény. Aztán vasárnap este leül a tévé elé közel kétmillió társával, és megnézik az utált, megvetendő férget, aki még a tolószékes parkolóhelyre is beállt, és megmondja a felségének, hogy milyen frizurát hordjon. Az átlagemberek tömeges, összefüggő lelkiismerete mindig tiszta, erkölcsük feddhetetlen, feleségüket soha nem csalták meg, természetesen beszélgetéseikre a türelem és egymás kölcsönös tisztelete jellemző. Hajdú Péter megszabadítja átlag Kuka Bercit az önismeret és a gondolkodás fárasztó kombinációjától. Nem a legfinomabb munka, de valakinek ezt is csinálnia kell. Jutalma: rengeteg pénz, hírnév, egy modell feleség. Ja, és tegezi a miniszterelnököt. Mindez így együtt tagadhatatlanul szimpatikussá teszi.
„Nincs az a pénz, amiért most átmennék az RTL-hez”, mondja, élő szerződése van, no meg a lojalitás (szigorúan pátoszmentesen), tudja, hogy ezzel elásná magát a pályán. A távolabbi jövővel kapcsolatban viszont nem zár ki semmit. Szuverén ember.
Hajdúban talán a legérdekesebb az arca, lehetetlen róla olvasni, de nem kifejezéstelen arc. Tekintete átható, de nem szúrós, csontig hatoló. A jobb szeme alatt van egy apró heg, a végén rákérdezek. Cinikus mosoly, mutatóujját végighúzza a vágáson: „Ez itt? Itt jön ki a rosszaság.”
