HTML

handrismegmondja

Ez és az, Jutka és Peti, jazz és ceruzák

Friss topikok

  • Demokrat: Lovasi András Kossuth-díjra érdemes zenész, szövegíró? Ez egyszerűen nevetséges, ezrével vannak a ... (2011.01.31. 11:15) Csodabogarak
  • Dimanni: Nem akarom mindegyikhez odaírni, hogy nagyon jó, de a fejemben ez jár, miközben olvaslak. Remélem,... (2010.12.22. 20:15) Egy bokszoló jogász
  • Dimanni: Ez nagyon ott van, Andris! :-) (Dimitra) (2010.12.22. 20:12) Cikk a Népszabiban
  • ElnkÚr: Az első "megmondást" érdemes hallgatni, csak így tovább! (2010.09.23. 16:40) első megmondás

Linkblog

Harmadik megmondás: Suba Katáé a 10. Kovácsi-díj

2010.10.11. 14:28 handrismegmondja

  

Kovácsi László fogalom a magyar média történetében. Egy nagyon kegyetlen és kíméletlen pályán mindvégig ember tudott maradni, ami igen nagy ritkaság. Volt kollégái és tanítványai a mai napig tisztelettel és megbecsüléssel beszélnek róla. Szakmai tudásáról pedig mindent elmond a Magyar Televízióban eltöltött közel harminc éve, mialatt szerkesztőként és gyártásvezetőként dolgozott.

Alapító tagja volt 1990-ben a Komlósi Oktatási Stúdiónak, tanítványai között tudhatta Borbély Zoltánt, Faragó Richárdot, Hajdú B. Istvánt, Szujó Zoltánt, a névsort még sokakkal folytathatnánk. 2000-ben bekövetkezett halála után alapította meg Komlósi Gábor a Kovácsi-díjat, melyet ebben az évben Suba Kata nyert el.

Éppen időben érkeztem az idei díjátadóra, mely egy Kovácsiról szóló rövid összeállítással kezdődik, majd korábbi tanítványai méltatják munkásságát néhány szóban. A hangulat laza és oldott, köszönhetően többek között Hajdú B. István és Faragó Richárd kölcsönös zrikálódásának. Az idei díjazott Suba Kata szintén korábbi Kovácsi-növendék, jelenleg a TeleSport főszerkesztője, KOS-tanár. Mielőtt a díjat átvenné, egy bejátszást látunk, melyben korábbi tanítványok, például Léderer Ákos ecsetelik, hogy Suba kímeletlenül őszinte, stílusa nyers, azonban rengeteget lehet tőle tanulni a szerkesztői munkáról, hiszen igazi profi.

A díjátadó után a korábbi díjazottakkal beszélgetünk és faggatjuk őket egy kicsit az életükről, munkájukról. Itt egy rövid kitérőt kell tennem: sokszor belefutunk titkárnőkbe, BKV-ellenőrőkbe, házmesterekbe és hasonlókba, akik, már elnézést a kifejezésért, de egy darab szarként kezelik az embert. Milyen érdekes, hogy aki már valamit elért az életben, az normálisan, sőt, megkockáztatom, barátságosan válaszol a neki feltett kérdésekre.

Közvetlen, laza beszélgetések, sztorizások kezdődnek. Hajdú B. például elmeséli, hogy egy szeles őszi napon még maga Torgyán József is beperelete egy pimasz észrevétel után (ugye még emlékeznek, hogy Torgyán a Fradi elnöke is volt egykoron?). Méhes Gábor finoman pedzegeti, hogy a hamarosan kezdődő Hearts-Rangers skót bajnoki miatt, melyet ő közvetít, nem forgolódott napokig álmatlanul az ágyában az izgalomtól. Faragó az NFL élményeit meséli, és közben próbálja kivédeni a a Hajdú B.-től folyamatosan érkező csipkelődéseket.

A díjátadó lassan véget ér, nekünk óránk lesz, a díjazottak pedig dolgukra indulnak. Kovácsi Lászlóról azt mondják, nyitott és segítőkész ember volt: a díjátadó után úgy gondolom, talán még akad egy-két hozzá hasonló a pályán ma is.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://handrismegmondja.blog.hu/api/trackback/id/tr812362902

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása