A verandán ülök, hátamat a falnak vetem, és a fákat nézem. Korán sötétedik, még csak hat óra van, de az ég már szürke, fénytelen. Sörözök, az építkezésről hazafelé vettem vagy tíz dobozzal. Négy már el is fogyott.
Nyílik az ajtó, jön az öreg, leül mellém. Üzletelni akar, egy sörért két szál cigit ajánl, nevetséges, válaszolom foghegyről, azért maximum almalét adok, dühös lesz („kurvaistenittekölyökszájonváglak”), aztán elröhögi magát, legyen négy. Ebben maradunk.
Figyelem az öreget. Ül, dohányzik, végigsimítja a homlokát. Fészkelődni kezdek, idegesít a csend.
-Öreg, mesélj már valamit. Bármit. Hol nőttél te fel? Pesten?
-Csepeli gyerek vagyok bazmeg, a kurva életbe, ott laktam mindig, csak az asszony miatt mentünk vidékre. Meg is bántam már, az istenit.
-Csepel, az kemény hely. Szeretted? Ott vannak húzós arcok, úgy hallottam.
-Az bazmeg, na azok vannak. De én nem féltem soha, tudod jártam bokszolni, gyors voltam meg ügyes, csak egyszer basztunk rá nagyon, mentünk a Borároson az aluljáróban, tizenhét voltam, én meg a haverom, ott mentünk. Érted? Figyelj ide bazmeg! Ott mentünk, érted, két csajjal volt randevúnk, szóval megyünk, és körbeálltak minket akkor a jampecek. Tudod kik azok bazmeg?
-Tudom, Öreg. Húzós arcok. Huligánok. És mi volt? Lenyomtátok őket?
- Várjál bazmeg, ott kötekedtek, mondtuk hogy csajokhoz megyünk, húzzatok a francba, értitek, nem akarunk odaállni összevert pofával. De az egyik barom megütötte a haveromat, az meg bepörgött, érted bazmeg, bokszoló volt ő is, ment egy balhorog, a jampec kifeküdt a francba. De várjál, ne röhögjél, tiszta vér volt a feje. Volt ilyen járda, azt nekiesett a szélének. Ott halt meg bazmeg, ott a szemünk előtt. Elvérzett.
-Úristen…És mit csináltatok? Megúszta a haverod?
-Dehogy úszta meg, ezt mondom bazmeg, tíz évet kapott, jártam hozzá beszélőre meg minden. Szegény gyerek. Zolinak hívták, mint engem. A kurva életbe.
