Borbély Zoltán az igényes újságírásról,  a sokszínű Európáról, a fenyegetések kezeléséről és a második apáról

Markó utca tizenhat,  a Legfelsőbb Bíróság monumentális, tekintélyt parancsoló épülete. A tetejét alig látni, beleolvad a novemberi égboltba. A bejáratnál alapos ellenőrzés, marcona néni ül egy pult mögött, megnézi a személyimen a képet, hogy tényleg én vagyok-e én, a kormányőrök még a táskámat is kinyitják. Az előtérben Stróbl Alajos Justitia - szobra, szigorúan kísér tekintetével, ahogy felsétálok az emeletre.

            Nem túl nagy, mégis tágasnak ható iroda, a falakon sportolók képei. Egymással szemben ülünk le, újságokról kezdünk beszélgetni. „Minden napilapot és hetilapot elolvasok, a Népszavától a Magyar Hírlapig, a Narancstól a Demokratáig. Képben akarok lenni.” Megkérdezem, hogy kiket tart a legjobbnak a mai magyar médiából. „Ha nyomtatott sajtó, akkor a HVG-t és Heti Választ mondanám. A rádiók közül az Infó Rádiót és a Kossuth Rádiót emelném ki, előbbit azért, mert talán a leginkább független, utóbbi pedig kultúrában verhetetlen. A televízióból Kálmán Olga igazi profi, de Veiszer Alinda műsorát is meg szoktam nézni, bár néha túl szakmainak érzem az interjúit.” A valóságshowkat rendkívül károsnak és alacsony színvonalúnak tartja – ezt a véleményt nem nagyon lehet vitatni.

            Felmerül Európa, az európaiság kérdése. Angela Merkel nemrég kiborította a bilit azzal, hogy nyíltan beszélt a multikultúrális modell bukásáról. „Nem gondolom, hogy Merkelnek igaza lenne, bár az iszlám erős jelenléte valóban kérdéseket vet fel. Nagyobb problémának tartom azt, hogy Magyarországon is sokan pofonegyszerű választ akarnak adni egy rendkívül bonyolult kérdésre, nettó romagyűlöletből nem születhet megoldás. Roma értelmiségieknek kellene végre felkarolniuk az integráció ügyét, mert a helyzet kezd nagyon aggasztóvá válni.”

            Bár igyekszik egyenlő távolságot tartani mindkét politikai oldaltól, támadják időnként innen-onnan is. Elmond egy esetet Alföldi Róbert Nyugalom című filmje kapcsán: a rendező Alföldit és a főszereplőt alakító Udvaros Dorottyát az erkölcs élesszemű őrei egy kisfiú megrontásával vádolták meg az egyik jelenet miatt, az ügyészség azonban nem talált okot a vizsgálat megindítására. Röviddel ezután a Kurucinfón megjelent egy cikk, melyben a bátor szerző (névtelenül) ezt a mondatot találta leírni: „Nyilván Borbély Zoltán azért védi őket, mert gyerekkorában ő is az anyja szoknyája alatt turkált.” Hangja szenvtelen, már nem rázza meg az eset, ki tudja zárni a hasonló „véleményeket”.

            Az interjú végén rákérdezek egy falón lógó fekete-fehér arcképre. „Ő Pálinkás Gyuri bácsi, a magyar bírók között ő hozta a legtöbb halálos ítéletet köztörvényes ügyekben.” Elgondolkodik, majd hozzáteszi: „Nagyon kedves ember volt. A második apám.”

Névjegy: Borbély Zoltán jogász, sportriporter. Az atlantai olimpián ő közvetítette Kovács István aranyérmes mérkőzését. Jelenleg ügyészségi szóvivőként dolgozik, szenvedélye a boksz, melyet gyermekkora óta űz.